A zene a hangon, dallamon, harmónián, hangzáson és a ritmuson keresztül belső megélések kapuit nyitja meg. Az érzelmeket szólítja meg, nem az intellektust.
Ütős-, fúvós-, pengetős-, és húros hangszereket alkalmaznak, valamint az emberi hangot. A választás a páciens egyéni helyzete alapján történik, és a betegség súlyosságától valamint stádiumától függ.
A terapeutával együtt hallgatnak, improvizálnak vagy akár csak érzékelnek dallamokat, hangzatokat és ritmusokat.

A terápia célja a ritmikus-zenei képességek aktivizálása, és ezáltal az életerők támogatása.

Minden ritmikus folyamat képes az életerőket erősíteni és megtartani.
Ezen túl a zeneterápia segíti az embert saját személyiségének megismerésében és elfogadásában, mellyel megragadhatja új életkilátásait.

A zenének és az éneklésnek a belgyógyászat és a pszichiátria mellett a gyermekgyógyászatban is megvan a maga helye. Az intenzív orvoslásban a
zeneterápia még olyan súlyos betegeket is elérhet, akik nem értenek már meg szavakat.
Az érzékeny koraszülötteknél a finoman megpendített kis hárfa zengő hangburkot sző az anya és gyermeke köré, íly módon megteremtve a nyugalom és biztonság oázisát a technikai eszközök által dominált környezetben.